A szerepjátékozásunk stílusában személyenként ugyanúgy különbözünk, mint bármi másban az életben. Vannak, akik sok mindenben hasonlítanak, míg olykor két teljesen más ember egyezik meg adott momentumokban. Egyetlen egy szerepjátékos hozzászólásnak is számtalan tulajdonsága van, amelyek összességéből alakul ki maga az az egyedi forma, ami meghatározza egy-egy ember játékának milyenségét és felismerhetővé teszi a stílusát. Velős vagy terjedelmes a hozzászólás. Múlt vagy jelenidejű elmesélés. E/1-ben vagy E/3-ban íródott. És még sorolhatnánk.
A jellegzetesség, amelyet most kiemelnék, valamivel összetettebb dolog, mégpedig a cselekményleírások időbelisége, a hszek felépítése, amelyet a könnyebb átláthatóságért ábrákon szemléltetek, amelyek kattintásra megtekinthetőek nagyban!
A grafikákon található csíkok nem igazán idővonalak, semmint a posztok tartalmát jelölik és azt, ki mely részekre reagál. Mivel a cselekmény pedig folyamatos, természetesen némileg azért időt is jelöl. Na ez bonyolultabban hangzott, mint amilyen válójában. Nézzük inkább...
(az első magyarázatban dőlt betűvel jelölt rész minden további ábrára igaz,. azoknál már nem írom le újra)
Lépcsőzetes játék
Ez az egyik legklasszikusabb és valószínűleg leggördülékenyebb, legpraktikusabb forma. Ahogy látható, játékos 1 (továbbiakban: j1) megkezdi a játékot, játékos 2 (továbbiakban: j2) pedig először leírja, hogyan jutott el odáig, hogy találkozzanak és reagálni kezd j1 által leírtakra. Innentől kezdve a játék menete elég egyszerű. Az egyikük ír valamint, a másik pedig reagál rá és mindig bővíti, előre mozdítja a cselekményt, az eseményeket. A hozzászólásokat nagyjából 2:1 arányban teszik ki a szimpla reakciók illetve egy újabb történés behozatala, ezzel tovább haladás az időben és a történésekben. Végül a játék valamiképpen zárul.
Összegző játék
Vannak játékosok (mint ezen az ábrán j2), akik szinte az egész játék alatt többször leírják, hogyan jutott el a karakterük a találkozásig, folyamatosan visszautalva arra, ami akkor történt, mikor még nem futottak össze a másikkal, miután pedig ezen túllépnek, magának a játéknak az addigi eseményeit is csaknem végig összefoglalják, részletezve az érzelmeket, a gondolatokat, mintegy újra és újra nyomatékosítva őket. Amint az utolsó előtti sor rövid fekete vonala mutatja, ennek hatására végül j1 is beadja kicsit a derekát, hiszen késztetést érez reagálni a leírtakra.
Töredezett játék
Főleg a hosszú hszek íróira jellemző, hogy olyan sok kérdés, téma, cselekmény kerül a játékba egy bejegyzésen belül, hogy a végén szinte több síkon fut az egész. Nem annyi történik, hogy akciót reakció követ, hanem akció1re érkezik reakció1, aztán akció2re reakció2 és így tovább. Egy poszton belül ebben akár 5ig, 6ig vagy még tovább elmehetünk. A végére, a levezetésre aztán általában nagyjából leegyszerűsödik, letisztul a képlet. Vagy nem.
Hogy ki melyik formát szereti, vagy melyiket alkalmazza, az beállítottság és ízlés kérdése. Nem igazán van jobb és rosszabb. Az viszont valószínű, hogy kissé nehézkesebb a menet, ha két ellenkező stílusú ember játszik. Vagy megtalálják a maguk közös módját, vagy az egyik rááll a másikéra, vagy egyszerűen megférnek egymás mellett.
Van esetleg olyan, ettől a három alapvetőtől nagyon eltérő forma, ami még eszetekbe jut? (Ahogy filóztam ezen, természetesn felmerültek bennem olyan módok, amik így-úgy eltértek ezektől, de én nagyon másmilyent nem találtam.) Ti melyik stílust képviselitek a játékaitok során?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése